Back to tenders & grants page
Paper, Wood & Furniture
A Fővárosi Törvényszék 104.K.704.195/2020/32. ítélete
Receive Tenders like this by email
Paper, Wood & Furniture
A Fővárosi Törvényszék 104.K.704.195/2020/32. ítélete
A Fővárosi Törvényszék 104.K.704.195/2020/32. ítélete
has announced on 09 Jun 2021 that is accepting bids for the following project: A Fővárosi Törvényszék 104.K.704.195/2020/32. ítélete.
The tender will take place in Hungary and will cover the Paper, Wood & Furniture industry.
The value of this project has not been disclosed by the donor and you can apply until Deadline date
After the deadline, Global Database will announce the contract award for A Fővárosi Törvényszék 104.K.704.195/2020/32. ítélete. In order to stay up-to-date with this tender and also to receive daily notifications about similar projects, you can subscribe to our newsletter for free.
Bellow you can find more information about the tender description and the bidding procedure.
Location: Hungary
General information
Donor:
Not available
Industry:
Paper, Wood & Furniture
Status:
Accepting bids
Timeline
Published:
09 Jun 2021
Deadline:
Not available
Value:
Not available
Contacts
Description
https://www.kozbeszerzes.hu/adatbazis/megtekint/hirdetmeny/portal_10004_2021/
Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Fővárosi Törvényszék
Az ügy száma: 104.K.704.195/2020/32.
A felperes: Budapest XIX. kerület Kispest Önkormányzata (1195 Budapest, Városház tér 18-20.)
A felperes képviselője: Sirály és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Sirály Katalin)
(1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 1. II. emelet)
Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.)
Az alperes képviselője: dr. Virágh Norbert kamarai jogtanácsos
Az alperesi érdekelt: Közbeszerzési Hatóság Elnöke (1026 Budapest, Riadó utca 5.)
Az alperesi érdekelt képviselője: dr. Szeiffert Gabriella köztisztviselő
A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott D.60/9/2020. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
ÍTÉLET:
A bíróság az alperes 2020. március 23. napján kelt D.60/9/2020. számú határozatát részben -az ajánlatkérővel szemben kiszabott 100 000 000 (százmillió) forint bírság tekintetében -megsemmisíti, és az alperest e körben új eljárásra kötelezi. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 54 000 (ötvennégyezer) forint perköltséget.
Kötelezi a bíróság az érdekeltet, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (tízezer) forint perköltséget.
A le nem rótt 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A közigazgatási jogvita alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint ajánlatkérő a 2019. október 8. napján megjelent ajánlati felhívással a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 81. §-a szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított összesen 3 632 999 484 forint értékben „közétkeztetési szolgáltatás ellátása Kispesten” szolgáltatás beszerzése érdekében.
[2] Az ajánlati felhívásának III.2.2) és III.2.3) pontjaiban rendelkezett a gazdasági és pénzügyi, valamint a műszaki és szakmai alkalmassági követelményekről. Az ajánlati felhívásban rögzítetteken túl a közbeszerzési dokumentáció M.5) pontjában a szakmai és műszaki alkalmasság körében előírta, hogy „Alkalmatlan az ajánlattevő, amennyiben nem rendelkezik
- az ajánlatkérő közigazgatási határain belül/ajánlatkérő székhelyétől számított 7 percen belül legalább 3000 ebédadag/nap főzőkapacitású bérelt, vagy saját tulajdonú, a működéshez szükséges érvényes engedélyekkel rendelkező főzőkonyhával/főzőkonyhákkal.
- a fentiekben részletezett előírásoknak megfelelő főzőkapacitású főzőkonyha havaria esetére.”
[3] A közbeszerzési eljárás befejezése és a szerződés aláírása előtt a felperes törvényes képviselőjeként eljáró polgármester a 2019. december 12. napján kelt és a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének eljuttatott „állásfoglalás kérése” tárgyú levelében a Közbeszerzési Döntőbizottság, valamint a „Budapesti Kormányhivatal” állásfoglalását kérte a közbeszerzési eljárás szabályossága kérdésében. Ebben utalt az eljárást megindító hirdetmény megjelenésének időpontjára és helyére, valamint - konkrét jogsértés megjelölése nélkül -kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályok betartásával járt el, azonban az előző napon egy országgyűlési képviselő nyilvános hozzászólása alapján több sajtóorgánum kétségbe vonta az eljárás szabályosságát.
[4] A fenti állásfoglalást kérő levelet a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke - a felperesi törvényes képviselő egyidejű tájékoztatása mellett - 2019. december 13. napján megküldte az érdekeltnek. Az érdekelt a 2019. december 17. napján kelt levelében tájékoztatta a felperesi törvényes képviselőt, hogy a Közbeszerzési Hatóság Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja szerinti hatásköre nem terjed ki a közbeszerzési eljárások általános felülvizsgálatára, amely gyakorlatilag egy minőségbiztosítási eljárást jelentene; egyben felhívta a figyelmét arra, hogy konkrét jogsértés gyanúja esetén az alperesnél jogorvoslati eljárás kezdeményezhető.
[5] A felperesnek a közbeszerzési eljárást lezáró, 2019. december 17. napján megküldött összegezése szerint a három ajánlattevőből egy ajánlattevő nyújtott be érvényes ajánlatot, akivel azonban a Kbt. 131. § (5)-(6) bekezdései szerinti szerződéskötésre nem került sor, ami miatt a nyertes ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Ezen jogorvoslati eljárást az alperes az alábbi hivatalbóli kezdeményezés nyomán indult eljáráshoz egyesítette.
[6] Az érdekelt, mint hivatalbóli kezdeményező a 2020. január 21. napján beérkezett közérdekű bejelentésre hivatkozással a 2020. február 26. napján benyújtott hivatalbóli kezdeményezésében a fenti alkalmassági követelmény versenykorlátozó jellege miatt a Kbt. 2. § (l)-(2) bekezdései, valamint a Kbt. 65. § (3) bekezdése megsértésének megállapítását kérte.
[7] Az alperes a 2020. március 23. napján kelt D.60/9/2020. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdését és a Kbt. 65. § (3) bekezdését, ezért az eljárást megindító ajánlati felhívását és a dokumentációt, valamint az ezt követően hozott valamennyi döntését megsemmisítette, továbbá 100 000 000 forint bírságot szabott ki vele szemben. A jogorvoslati kérelem tekintetében a jogorvoslati eljárást megszüntette.
[8] Döntésének indokolásában rögzítette, hogy a hivatalbóli kezdeményezés - a közérdekű bejelentésre tekintettel - a törvényben előírt szubjektív határidőn belül érkezett. Megállapította, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján előterjesztett megkeresésének megválaszolása nem tartozott az érdekelt Kbt. 152. § (1) bekezdése szerinti feladatkörébe, ezért nem volt jogosult, illetve kötelezett a megkeresés tartalmi vizsgálatára, így 2019. december 12. napján nem szerezhetett tudomást a jogsértésről.
[9] A Kbt. 2. § (l)-(2) bekezdései, 50. § (2) bekezdés e) pontja, 65. § (l)-(4) bekezdései, továbbá a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21. § (3) bekezdés i) pontja alapján kifejtette, hogy az alapelvek funkciója kettős, egyrészt iránytűként szolgálnak a jogalkalmazás során, másrészt
konkrét vonatkozó szabály hiányában generálklauzulaként ezek alapján lehet megítélni a felmerült jogi kérdést. Az alkalmassági követelményrendszer akkor jogszerű, ha a közbeszerzés tárgyára korlátozódik, tekintettel van a beszerzés becsült értékére és a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges feltételek mértékét nem haladja meg.
[10] Azon eljárásával, hogy az M.5) alkalmassági követelményt nem az eljárást megindító felhívásban, hanem a dokumentációban határozta meg, a felperes megsértette - a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjára és a Kbt. 65. § (2) bekezdésére figyelemmel - a Kbt. 2. § (1) bekezdése szerinti, a verseny átláthatóságának és nyilvánosságának biztosítására vonatkozó alapelvi rendelkezést. A hivatalbóli kezdeményezés az M.5) alkalmassági követelmény jogszerűségének vizsgálatát kérte, amelybe beletartozik az is, hogy a követelmény mely dokumentumban került rögzítésre.
[11] Kifejtette továbbá, hogy a felperes négy darab főzőkonyhából ellátandó közétkeztetési szolgáltatás nyújtását határozta meg az érintett közintézmények és azok ellátottjai részére, e mellett írta elő alkalmassági követelményként egy 3000 ebédadag/nap kapacitású folyamatosan működő, illetve egy havaria esetén igénybe vehető főzőkonyhával történő rendelkezést, amely követelmény nem a közbeszerzés tárgyára korlátozott, túlzó, a szerződés
teljesítéséhez nem szükséges mértékű. A székhelyétől való hét percnyi távolság és a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatás nyújtása között nem áll fenn összefüggés. Mivel a Kbt. 65. § (3) bekezdésének megsértése megállapítható, e körben a Kbt. 2. § (2) bekezdése megsértésének megállapítása külön nem lehetséges.
[12] A fenti jogsértések következtében a Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése szerint bírságot szabott ki. A Kbt. 165. § (11) bekezdésében foglaltak felhívásával rögzítette, hogy bírság kiszabását tartotta indokoltnak, mivel az ajánlatkérő az M.5) alkalmassági követelmény jogsértő meghatározásával súlyosnak minősülő jogsértést valósított meg. A bírság összegének megállapításánál figyelembe vette a beszerzés becsült értékének rendkívül magas - 3,6 milliárd forintos - mértékét, illetve a jogsértésnek a felhívás és a dokumentáció megsemmisítésével való reparálhatóságát. A felperes terhére értékelte, hogy a jogsértés elkövetésével egy olyan közfeladatnak minősülő, az ajánlatkérő által kötelezően biztosítandó közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, mely az ellátottak - jellemzően gyermekek és idős korúak - széles körét érinti.
[13] A jogorvoslati kérelem visszavonására tekintettel az eljárást e részben megszüntette.
A kereset és a védirat
[14] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a hivatalbóli kezdeményezés alapján indult jogorvoslati eljárás megszüntetését, másodlagosan a határozat részleges, a Kbt. 2. § (1) bekezdése megsértésére vonatkozó megállapításának és 22. pontjának megsemmisítését, harmadlagosan a határozat részleges megsemmisítését - ide nem értve a jogorvoslati kérelem tekintetében a jogorvoslati eljárás megszüntetését és a határozat 23. pontja utolsó bekezdésének megállapítását - és az alperes új eljárásra kötelezését, negyedlegesen a határozat megváltoztatásával a kiszabott bírság törlését, ötödlegesen a határozat megváltoztatásával a kiszabott bírság 1 000 000 forintra csökkentését kérte.
[15] Az elsődleges és harmadlagos kereseti kérelmével összefüggésben előadta, hogy a hivatalbóli kezdeményezés elkésettsége miatt a határozat sérti a Kbt. 152. § (1 )-(2) bekezdéseit, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Akr.) 46. § (1) bekezdés a) pontját, 47. § (1) bekezdés a) pontját, 62. §-át és 81. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint alperes nem vizsgálta az érdekelt feladatkörét, illetve tudomásszerzésének időpontját. A határozat 17. pontja szerint a hivatalbóli kezdeményezési határidő megtartottságát formális indokolással fogadta el, az e körben releváns tényeket a határozat 15. pontjai nem említik. Kifejtette, hogy törvényes képviselője a 2019. december 12. napján kelt levelében nem elvi megkereséssel élt, mivel abban megjelölte a közbeszerzési eljárást, a szerződés jogsértő jellege esetére egyértelművé tette az aláírás megtagadását.
Kifogásolta, hogy az érdekelt az általa 2019. december 13. napján kézhez vett megkeresést a 2019. december 17. napján kelt levelében a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja szerinti állásfoglalás-kérésnek minősítette, noha a feladat- és hatáskörére - különösen a Kbt. 180. § (1), 182. § (3) és 187. § (1) bekezdéseire, valamint az Akr. 38. §-ában meghatározott tartalom szerinti elbírálás elvére - tekintettel elvárható lett volna tőle (mérlegelést követően) a hivatalbóli eljárás kezdeményezése. Utalt rá, hogy a hivatalbóli kezdeményezés alapjául szolgáló közérdekű bejelentés tartalmilag átfedésben van a 2019. december 12-én jelzett és az Indexen, a 444.hu és 24.hu oldalakon közhírré tett jogsértési hivatkozásokkal. Álláspontja szerint a hivatalbóli kezdeményezés 2019. december 13. napjától számított 60 napos szubjektív határideje 2020. február 20. napján lejárt, a hivatalbóli kezdeményezés 2020. február 26. napján elkésetten került benyújtásra. Hivatkozott e körben a Kúria Kfv.VI.35.802/2012/5. számú határozatára. Kifejtette, hogy a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények feladásának, ellenőrzésének és közzétételének szabályairól, a hirdetmények mintáiról és egyes tartalmi elemeiről, valamint az éves statisztikai összegezésről szóló 44/2015. (XI. 2.) MvM rendelet (a továbbiakban: MvM rendelet) 1. § (3) bekezdése alapján a hirdetmények ellenőrzése a Közbeszerzési Hatóság feladata, azonban a tárgybeli eljárás hirdeményének ellenőrzését és 2019. október 8. napján történő megjelenését követően nem került sor hivatalbóli kezdeményezésre. A perben előadta, hogy a felperesi törvényes képviselő megkeresése a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 1. § (3) bekezdése alapján közérdekű bejelentésnek minősült, mivel a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja alapján állásfoglalást csak a közbeszerzési eljárások előkészítése és lebonyolítása során lehet kérni. Előadta továbbá, hogy a Közbeszerzési Hatóság a hirdetmény-ellenőrzés során nem kifogásolta az ajánlatételi felhívásból
az alkalmassági követelmények elmaradását, erre nézve hiánypótlási felhívással nem élt, az MvM rendelet 10. § (8) bekezdés d) pontja szerinti kötelezettségének nem tett eleget, ez vezetett arra, hogy az M.5) pontban megfogalmazott alkalmassági követelményről eljárása során nem értesült, ennek következtében tudomásszerzése az ajánlatételi felhívás megjelenésekor megtörtént. Elismerte, hogy a Közbeszerzési Hatóságtól az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése szerint a közbeszerzési dokumentumok ellenőrzését nem kérte.
[16] A másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az alperes a Kbt. 2. § (1) bekezdése megsértését jogellenesen állapította meg. Az MvM rendelet 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint ellenőrzött ajánlati felhívás a megjelenésével ismertté vált, jogellenességére hivatkozva törvényi határidőn belül előzetes vitarendezési kérelem vagy jogorvoslati kérelem nem került benyújtásra. A hivatalbóli kezdeményezés az M.5) pontban megfogalmazott követelményt nem annak megjelenési helyével összefüggésben támadta. A határozat 22. pontja szerint a hivatalbóli kezdeményezés tárgyát nem képezte az alkalmassági feltételeknek az ajánlati felhívásban való közzétételének elmaradása, és ezen, a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjában meghatározott feltétel vizsgálatára maga az alperes sem terjesztette ki eljárását a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján.
[17] A negyedleges és ötödleges kereseti kérelme (bírságkiszabás) körében előadta, hogy az alperes eljárása sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, az Ákr. 2. §-át, 81. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését. Az alperesnek korábbi gyakorlata alapján - részrehajlás nélküli és tisztességes eljárás esetén - mellőznie kellett volna a bírság kiszabását. Kifogásolta, hogy a keresetében és beadványában megjelölt hatósági döntésekben azonos jogsértések miatt, azonos tényállás mellett más önkormányzatok esetében az alperes nem szabott ki bírságot, vagy csak legfeljebb 1 000 000 forint összegben. Hivatkozott a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.364/2016/7. számú ítéletére. Állítása szerint a bírság kiszabásától az alperes eltekinthetett volna, és a bírság összege nem felel meg a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek.
Az alperes mérlegelése - a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményben foglaltakra tekintettel - nem volt jogszerű, a Kbt. 165. § (11) bekezdésében meghatározott összes körülmény figyelembevétele helyett egyetlen körülmény, a jogsértés súlya alapján döntött. Kifogásolta, hogy az alperes mérlegelése során olyan, javára szóló szempontokat mellőzött, mint a becsült érték, amely 3,6 milliárd forint, a jogsértés reparálható jellege, a törvényes képviselő szerződéskötést megakadályozó magatartása, amellyel a jogsértés reparálhatóságát biztosította, valamint a 2019. december 12-i „önfeljelentése”, együttműködő magatartása, két éven belüli közbeszerzési jogsértésének hiánya. Mérlegelésének szempontjait az alperes nem adta meg teljes körűen, mérlegelése nem volt okszerű. Azon mérlegelési szempont, miszerint kötelezően biztosítandó közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, mely az ellátottak - jellemzően gyermeke és idős korúak - széles körét érinti, megalapozatlan, e körben az alperes nem tisztázta a tényállást,
mivel 2022. július 2. napjáig érvényes közétkeztetési szerződéssel rendelkezik.
[18] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a 2019. december 12-i levél egyértelműen állásfoglalás kérésére irányult, a Kbt. 145. § (2) bekezdése alapján nem minősült a hatáskörébe tartozó, a Kbt. 148. § (1 )-(2) bekezdései szerinti jogorvoslati kérelemnek, és annak a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontjára tekintettel történő, 2019. december 13-i megküldése révén az érdekelt a jogsértésről nem szerezhetett tudomást. Kifejtette, hogy a hivatalbóli kezdeményezés az 5. oldal ötödik és 6. oldal első bekezdéseiben a sérelemmel összefüggésben megjelölte a Kbt. 2. § (1) bekezdését. Az Ákr. 38. §-ára figyelemmel a hivatalbóli kezdeményezés kimerítése érdekében vizsgálnia kellett, hogy az M.5) alkalmassági követelmény mely dokumentumban került meghatározásra. A bírságösszeg körében előadta, hogy az a lehetséges legnagyobb mértéknek csak 27,5 %-át teszi ki; a határozat 26. pontja tartalmazza a mérlegelés szempontjait; a felperes által hivatkozott más tényállású ügyek nem vehetők figyelembe.
[19] Az érdekelt beadványában - az alpereshez csatlakozva - a kereset elutasítását kérte.Előadta,hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt levele nem tartozik a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja és a Kbt. 152. § (1) bekezdése szerinti feladatkörébe, mert az a tárgybeli közbeszerzési eljárás általános felülvizsgálatára, minőségbiztosítására irányult, ezért kapott tőle a felperes tájékoztatást az esetleges jogorvoslati kérelme vagy közérdekű bejelentése benyújtásához szükséges tudnivalókról. Az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése alapján csak az ajánlati felhívást kell megküldeni ellenőrzésre, a közbeszerzési dokumentáció külön kérelemre történő vizsgálatát pedig a felperes nem kérte.
A bíróság döntése és annak jogi indokai
[20] A kereset az alábbiak szerint részben alapos.
[21] A bíróság a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a Kp. Második része szerinti elsőfokú közigazgatási peres eljárásban - a Kp. 77. § (2) bekezdése szerint a per első tárgyalását megtartva, azonban ezt követően a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (Veir2.) 36. § (1), (6) és (7) bekezdései, valamint 43. § (7) bekezdése alkalmazásával az ítéletet tárgyaláson kívül meghozva - bírálta el. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között, a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a
felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg.
[22] A bíróság elöljáróban rögzíti, hogy a felperes a határozat hivatalbóli kezdeményezéssel összefüggő rendelkezéseit a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére hivatkozással általános jelleggel támadta; a Kbt. 65. § (3) bekezdésének megsértését, illetve az M.5) alkalmassági követelmény jogsértő jellegét külön nem vitatta.
[23] A felek az érdekelt tudomásszerzésének időpontja, illetve a Kbt. alapelve megsértésének megállapítása, valamint a bírság kiszabása és az annak összegére vonatkozó alperesi mérlegelés jogszerűsége körében vártak állásfoglalást a bíróságtól.
[24] A bíróság elsőként a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére hivatkozást vizsgálta, amelyhez áttekintette a Kbt. 152. § (2) bekezdésének bevezető rendelkezését, a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket és az irányadó bírósági gyakorlatot. A Kúria a felperes által felhívott Kfv.VI.35.802/2012/5. számú ítéletében - nem közbeszerzési ügyben, eltérő tényállás mellett és jogszabályi környezetben - kifejtette, hogy a törvény által meghatározott határidőn túl hozott határozat nem jogszerű. A Kfv.37.749/2020/11. számú ítéletében rögzítette, hogy a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzése ténykérdés.
[25] A bíróság rámutat arra, hogy a Kbt. 152. § (2) bekezdése alapján az érdekeltnek a jogsértésről történő tudomásszerzésétől számított 60 napon belül kellett hivatalbóli kezdeményezését benyújtania. E körben - a tudomásszerzés módjával összefüggésben - nincs jelentősége a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt levele jogi minősítésének. Nem releváns, hogy ezen levél a Ptv. szerinti közérdekű bejelentésnek vagy állásfoglalás kérésnek minősül-e. Egyedül annak van jelentősége, hogy e levél az érdekelt számára beazonosítható módon tartalmazta-e a hivatalbóli kezdeményezésben megjelölt jogsértést, az M.5) alkalmassági követelményt, azaz a jogsértőnek vélt tényt. Egyértelműen megállapítható, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt - tárgyában állásfoglalás kérésnek nevezett - levele egyetlen konkrét jogszabálysértést sem tartalmazott, csupán általánosságban utalt a közbeszerzési eljárás jogszerűségével kapcsolatban felmerült eltérő véleményekre,
így az a tudomáss erzés tekintetében nem vehető figyelembe. Ezzel szemben a hivatalbóli kezdeményezésben hivatkozott közérdekű bejelentés már egyediesített és jogszabálysértőnek vélt tényállításokkal szolgált.
[26] Alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy az érdekeltnek a Kbt.-ben foglalt hatáskörénél fogva, vagy az Ákr. 38. §-a alapján teljes körűen fel kellett volna tárnia a tárgybeli közbeszerzés összes körülményeit és nyomozásának eredményeképpen ki kellett volna választania a jogszabálysértőnek tartott M.5) alkalmassági követelményt. A Kbt. 180. § (1), 182. § (3) és 187. § (l)-(2) bekezdései szerint az érdekeltnek ilyen kötelezettsége nincs, a felperes megkeresését az Ákr. 38. §-ában foglaltaknak megfelelően minősítette. Az alperesnek pedig nem volt feladata a kérdéses megkeresés bármiféle minősítése, csak a fent írtak szerinti - a tudomásszerzéssel összefüggő - tényállítások meglétét vagy azok hiányának fennálltát kellett vizsgálnia.
[27] Ugyanígy alaptalan a felperesnek az Ákr. 62. §-ának és 81. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása. Az alperest az Ákr. 62. §-a alapján a döntésének meghozatalához szükséges mértékű tényállás tisztázási kötelezettség terheli, amelynek eleget tett, a megkeresést vizsgálata körébe vonta és ennek alapján határozatában, az Ákr. 81. § (1) bekezdésének megfelelően megindokolta, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján
kelt levele a tudomásszerzésre nem alkalmas, annak tartalmából az érdekelt a jogsértésről nem szerezhetett tudomást. Szintén nem tekinthető a tudomásszerzés időpontjának az ajánlati felhívás közzétételének időpontja. Ugyan a Kbt. 152. § (3) bekezdése alapján alkalmazni kell a Kbt. 148. § (8) bekezdés a) pontját, azonban az M.5) alkalmassági követelményt a felperes nem az ajánlati felhívásban rögzítette, a közbeszerzési dokumentáció ellenőrzését pedig az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése alapján nem kérte. Mindezek szerint az alperes határozata az Akr. 46. § (1) bekezdés a), valamint 47. § (1) bekezdés a) pontjait nem sérti, a hivatalbóli kezdeményezés elkésettség miatti visszautasításának vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye.
[28] A határozat további részeire vonatkozó eljárási jogsérelemállítások kapcsán a bíróság rámutat arra, hogy a felperes keresetében nem jelölte meg, hogy az alperes esetlegesen mely egyéb releváns tényeket nem vizsgált vagy nem vett figyelembe, a határozat indokolása hol és mennyiben okszerűtlen, ezért a tudomásszerzés időpontján kívüli vizsgálódásra nézve általánosságban előadott eljárási jogszabálysértésre hivatkozásait a bíróság a rendelkezésre álló közigazgatási iratanyaggal összevetésben ellenőrizni nem tudta. A kereseti érvelés egyértelműségének, az adott tényálláshoz való hozzárendelésének, a konkrét jogsérelemállítások e körben történő megjelölésének hiánya a felperes terhére esik. A bíróság kiemeli: nem feladata a megtámadott döntés és a közigazgatási eljárás egészének felülvizsgálata, a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási tevékenység jogszerűségét kizárólag a kereseti kérelem korlátai között vizsgálhatja.
[29] Ezt követően a bíróság áttért a felperes másodlagos kereseti kérelmének vizsgálatára. Nem volt vitatott a felek között, hogy az alperes a jogorvoslati eljárást a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján hivatalból nem terjesztette ki a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjának és a Kbt. 65. § (2) bekezdésének megsértésére. Ugyanígy nem volt vitatott a felek között, hogy a közigazgatási iratok között rendelkezésre álló hivatalbóli kezdeményezés tartalmazza azt, hogy az M.5) alkalmassági követelmény sérti a Kbt. 2. § (1) bekezdésében meghatározott verseny tisztasága, átláthatósága és nyilvánossága biztosításával összefüggő ajánlatkérői kötelezettségre vonatkozó előírást. A hivatalbóli kezdeményezés érvelése a jogsértő előírás és a megsértett jogszabályhely közötti ok-okozati összefüggést az M.5) alkalmassági követelmény versenykorlátozó tartalmában, és nem annak fellelhetőségi helyében jelölte meg. A bíróság rámutat arra, hogy ezen kérdéssel kapcsolatban nincs jelentősége annak a felperesi hivatkozásnak,
hogy az ajánlati felhívást az MvM rendelet 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Közbeszerzési Hatóság ellenőrizte vagy az ajánlati felhívás jogellenességére hivatkozva jogorvoslati kérelmet nem nyújtottak be, mivel a kifogásolt M.5) alkalmassági követelmény a közbeszerzési dokumentációban szerepel, így az előírás rögzítési helyének hiányossága az ajánlati felhívásból nem, csak a közzé nem tett közbeszerzési dokumentáció ismeretében észlelhető.
[30] A Kbt. 2. § (1) bekezdésével kapcsolatos alperesi megállapítás felperes által hivatkozott jogsértő jellegének vizsgálatához a bíróság áttekintette a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. A Kúria közbeszerzési ügyekben kialakított ítélkezési gyakorlatot elemző csoportjának
2015.E1.II.JGY.E.1.1 számú véleménye kiemelt szerepet tulajdonít a közbeszerzési alapelvek funkciójának. A II.l. pontban az alapelvi szabályozás funkciója, a tételes jogi rendelkezésekhez való viszonya kapcsán rögzíti, hogy a bíróságok eseti döntéseikben egyértelművé tették, hogy mindaddig, amíg a jogvita a tételes jogszabály alkalmazásával megoldható, úgy a döntést erre kell alapozni. Ilyen esetekben a tételes jogsértés kimondása mellett alapelvi jogsértés megállapításának nincs helye. Az egyes tételes speciális rendelkezésnek kell az általános alapelvi rendelkezéshez igazodnia és nem fordítva. Az
alapelvi rendelkezések és a tételes rendelkezések kapcsolatát a bírói gyakorlat egységesen ítéli meg, az eljárt bíróságok több eseti döntésükben úgy foglaltak állást, hogy az alapelvi rendelkezések szerinti jogsértés megállapításától az alperes abban az esetben tekinthet el, hogyha az a tételes rendelkezésben maradéktalanul leképezhető. Az alapelvek tehát önmagukban is, és a tételes szabályok mellett is válhatnak a jogszerű eljárás fokmérőivé. Ha a közbeszerzési eljárás során tanúsított valamilyen magatartás - amely egyébként a Kbt. által szabályozott közbeszerzési eljárási rend része - a tételes rendelkezéseknek megfelel, de elégtelen arra, hogy valamely alapelvi rendelkezést érvényre juttassa, úgy sor kerülhet az alapelvi sérelem megállapítására. A II.4. pontban szerepelő következtetések között a vélemény kifejti, hogy a szabályozás jellegének megváltoztatásával, az alapelvek részletszabályokba való tömeges beültetésével generálklauzulaként való szerepük teljesen megszűnt, az alapelvek iránytű szerepe egyre inkább nem a jogalkalmazásban, hanem a Kbt. részletszabályain keresztül érvényesül.
[31] A Fővárosi ítélőtábla a 3.Kf.27.612/2011/3. számú eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a Döntőbizottság hivatalbóli eljárása (kiterjesztése hivatalból) nem kényszeríthető ki. A Kúria a Kfv.II.37.667/2013/15. számú ítéletében elvi éllel mondta ki, hogy a közbeszerzési hatóság előtt előterjeszthető jogorvoslati kérelemre vonatkozó határidőre tekintettel a jogorvoslat tartalmát megváltoztatni nem lehet sem a döntőbizottság, sem a bíróság előtti eljárásban. A bírósági felülvizsgálat keretét is meghatározza a jogorvoslati kérelem. A kúriai ítélet indokolása a korábban hatályos, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezéseit eltérő tényállás mellett vizsgálva rögzítette, hogy a felperes a Kbt. 1. § (1) és (2) bekezdéseinek megsértésére alapozott jogorvoslati kérelmét jogellenesen terjesztette ki a Kbt. 66. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére is. Rámutatott e körben arra, hogy az alperes egyfelől egyfokú eljárást folytat le, másfelől kötve van a jogorvoslati kérelemhez,
határozata törvényessége a jogorvoslati kérelem tükrében ítélhető meg. A Kbt. 323. § (3) bekezdés a) pontja a (2) bekezdés szerint határidőhöz köti a jogorvoslati kérelem benyújtását. Ennek folytán nem volt mód arra, hogy a felperes az előterjesztett jogorvoslati kérelmétől később, jogvesztő határidőn túl oly módon eltérjen, hogy teljesen más jogsértésre, illetőleg érvrendszerre alapozza kifogását.
[32] Abban a felek között vita nem volt, hogy a tárgybeli alkalmassági követelmény előírásának módja, azaz a rögzítésére szolgáló dokumentum kiválasztása a Kbt. 2. § (1) bekezdésébe (vagy akár a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjába és a Kbt. 65. § (2) bekezdésébe) ütköző előírást tartalmaz, a vita a jogsértés alperesi megállapíthatósága körül forgott. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelen tényállás mellett az alperes a hivatalbóli kezdeményezésbe beleérthette-e ezt a jogsértést is, az megjelölésére került-e a hivatalbóli kezdeményezésben.
[33] A kérdés eldöntése szempontjából - figyelemmel a Kbt. 2. § (7) bekezdésében foglaltakra -annak van jelentősége, hogy a hivatalbóli kezdeményezés kifejezetten hivatkozott az M.5) alkalmassági követelménynek a Kbt. 2. § (1) bekezdésébe ütköző voltára. A Kbt. 144. § (2) és 148.§ (1) bekezdései alapján az alperes hatáskörébe a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt - jelen esetben hivatalbóli kezdeményezésre - indult tárgybeli eljárás lefolytatása tartozik. Az alperesnek a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. 62. §-a értelmében meg kellett győződnie az alkalmassági követelmény ajánlatkérői előírásáról, amely elkerülhetetlenül együtt jár az előírást tartalmazó közbeszerzési dokumentum beazonosításával. Azt helyesen állapította meg az alperes, hogy a kérelemhez kötöttség miatt a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjának és a Kbt. 65. § (2) bekezdésének megsértését nem állapíthatja meg.
A felperesi érvelés szerint az alperes a jogorvoslati eljárás során nem csak a jogsértőnek vélt közbeszerzési eljárási cselekmény, valamint a megsértett jogszabályi előírás hivatalbóli kezdeményezésben történő megjelenítéséhez kötött, hanem a kérelmezőként eljáró érdekelt által kifejtett jogi érveléshez is.
[34] A Kbt. 152. § (4) bekezdése alapján a hivatalbóli kezdeményezésnek tartalmaznia kell a Kbt. 149. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat, azaz a megsértett jogszabályi rendelkezést valamennyi kérelmi elemre vonatkozóan, valamint a jogsértő eseményt és annak bizonyítékait. Viszont nem kell feltétlenül tartalmaznia a Kbt. 149. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott döntési indítványt és ennek indokait, erre a jogszabályi megfogalmazás alapján csak „javaslatot lehet tenni”. A Kbt. 152. § (4) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemek hiányában a Kbt. 152. § (6) és 151. § (2) bekezdései szerinti hiánypótlásnak van helye, azonban jelen tényállás mellett ennek szükségessége sem merült fel. Az alperes vizsgálatának terjedelme a kérelemben megjelölt jogsértéshez kötött, mivel a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján a vizsgált jogsértésen túli jogsértés észlelése esetén terjesztheti ki hivatalból az eljárást, továbbá a Kbt. 165. § (2) bekezdés c) - e) pontjai alapján a jogsértés megtörténtét állapítja meg. A hivatalbóli kezdeményező által hivatkozott jogsértésnek a Kbt. 3. § 16. pontja alapján a jogsértőnek vélt kérelmezetti eljárási cselekményt, magatartást, döntést vagy mulasztást a megsértett jogszabályi rendelkezés(ek) megjelölésével kell tartalmaznia. Mindezen jogszabályi rendelkezések szerint az alperes a hivatalbóli kezdeményező érveléséhez, indokolásához, az általa feltárt következtetésekhez nincs kötve, a hivatalbóli kezdeményezésben megjelölt jogsértés keretein belül az általa megállapított jogsértést a Kbt. 165. § (1) bekezdése szerint rögzíti, és döntésének indokait az Akr. 81. § (1) bekezdése alapján fejti ki. Tehát az alperes a kérelemhez kötöttség kereteit nem lépte túl, a jogorvoslati eljárás tartalmát nem változtatta meg, így határozata a keresetben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[35] Ezt követően a bíróság áttért a bírság kiszabásával és mértékével kapcsolatos alperesi mérlegelés jogszerűségének vizsgálatára. Az alperes mérlegelését a bíróság csak jogszabálysértés esetén bírálhatja felül, változtathatja meg. Az egységes ítélkezési gyakorlat rögzítéseként mondta ki a Kúria a Kf.III.37.630/2019/6. számú ítéletében, hogy az alperesnek a Kbt. 165. § (11) bekezdése szerinti, (bármely) jogsértés esetén alkalmazott bírság kiszabásakor az eset összes körülménye között a jogsértés súlyát is értékelnie kell, amelyről a határozat indokolásában ad számot. A közigazgatási bíróságnak nem feladata a közigazgatási hatóság mérlegelésének újraértékelése. A tévesen értékelt mérlegelési szempont alapot adhat a bírság összegének mérséklésére. Az ítélet [32] bekezdése szerint mérlegelési jogkörben hozott döntésről akkor beszélünk, ha a hatóság döntését olyan jogszabályra alapozza, amely kizárólag a döntés kereteit jelöli ki. Ennek megfelelően adott tényállás mellett több jogszerű döntés is hozható.
Önmagában nem ad alapot a döntés megváltoztatására pusztán az a körülmény, hogy egy másik mérlegeléssel más jogszerű döntés is hozható. A bíróságnak a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglalt szempontokat kell értékelnie, a határozat indokolásában foglaltak alapján kell megítélnie azt, hogy az alperes mérlegelése jogszerű volt-e, avagy sem. Nem feladata tehát a bíróságnak a bírságkiszabásnál irányadó szempontok újraértékelése, az alperesi mérlegelés felülmérlegelése, hiszen az az alperes hatáskörének elvonását jelentené.
[36] A kereseti jogsérelemállítások körében felhozta a felperes, hogy az alperesnek a korábbi döntéseiben megjelenő gyakorlata alapján, részrehajlás nélküli és tisztességes eljárás esetén mellőzni kellett volna a bírság kiszabását, továbbá eltekinthetett volna a bírság kiszabásától.
[37] A bíróság rögzíti, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat (a Fővárosi ítélőtábla Kf.3.27.290/2007/6., Kf.3.27.271/2003/3. számú döntései) szerint az alperes bírságolási gyakorlata egyedi közigazgatási ügyben nem lehet mértékadó szempont. A bírság kiszabásának és összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg, így nem lehet más közbeszerzési ügyben, avagy ügyekben alkalmazott bírság mértékéből -összehasonlító módszert alkalmazva - eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy a felperes egyedi ügyében hozott határozata a bírságolási gyakorlat alapján kimunkált bírság átlagos mértéket meghaladja, és ez okból jogsértő. A Kúria a Kfv.VI.37.730/2018/11. számú ítéletének [34] bekezdésében ugyancsak kifejtette, hogy a jogalkalmazói gyakorlat jogszabálynak nem minősül, így az attól való eltérés akkor sem alapozná meg a határozat megváltoztatását, ha az állítás ténybelileg igaz is lenne. Sem a felperes, sem az eljárt bíróságok nem ismerik az alperes gyakorlatát teljes körűen,
a felperes által kiválasztott egyes bírságösszegekből a bírságkiszabási gyakorlatra következtetni nem lehet. E mellett az alperes nincs elzárva attól, hogy korábbi gyakorlatán változtasson. A bírósági felülvizsgálat mércéje a jogszabály, márpedig a bíróságok nem mutatták ki, hogy az alperes bírságolása mely anyagi jogszabályba, a Kbt. mely rendelkezésébe ütközik.
[38] A kereseti állítással szemben az alperes a Kbt. 165. § (2) bekezdés d) pontja szerint döntött, a bírság kiszabására a Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja alapján jogszerű lehetősége volt. Ennek során saját bírságolási gyakorlata nem kötötte, a bírság összegét a Kbt. 165. § (4) és (11) bekezdéseire figyelemmel kellett meghatároznia. Az általa megállapított jogsértés súlyosnak minősítése nyomán a bírság alkalmazásának szükségességéről történő döntése a jogszabályi kereteken belül maradt, ezzel összefüggésben eljárása az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és az Ákr. 2. §-át nem sértette. A bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügy tényállásában ismertetett körülményekre és a valóban súlyos jogsértésre figyelemmel az alperes döntése éppen a bírságkiszabás alkalmazásának mellőzésével lett volna kifogásolható.
[39] A fentiek túl ugyanakkor - a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményben foglaltakra figyelemmel -alappal hivatkozott a felperes a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésére, az alperesi mérlegelés jogszerűtlenségére. Az alperes a Kbt. 165. § (11) bekezdésében meghatározott példálózó jellegű felsorolásban rögzített körülményeknek a bírság összegére történő közrehatását tételesen nem vizsgálta abból a szempontból, hogy azokat a felperes javára vagy terhére kell-e értékelni, vagy azok az ügyben releváns tények tekintetében közömbösek. Ugyanígy nem adott számot az eset összes - a példálózó felsoroláson kívüli egyéb -körülményeinek figyelembevételéről. Alappal értékelte a beszerzés rendkívül magas becsült értékét, illetve a jogsértés reparálhatóságát, azonban a Kbt. 165. § (11) bekezdés c), d), e) pontjaiban meghatározott, valamint a jogsértés nyilvánvalóan szándékos voltát esetlegesen alátámasztó, illetve az esetlegesen releváns egyéb körülményeknek a számbavétele és mérlegelése elmaradt.
A felperes a keresethez mellékelt okirattal bizonyította, hogy a 2012. évben megkötött vállalkozási szerződése 7.1. pontja alapján a közétkeztetési szolgáltatás 2022. július 2. napjáig biztosított, így az alperes azon mérlegelése, mely szerint a felperes terhére vette figyelembe, hogy a jogsértés elkövetésével ellátottak széles körét érintő, jellemzően gyermekek és idős korúak ellátását biztosító kötelező közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, nyilvánvalóan téves. Az alperes nem vizsgálta, hogy a felperes magatartása - a szerződéskötés mellőzésével - mennyiben biztosította a jogsértés reparálhatóságát, nem vonta mérlegelése körébe a felperes eljárás során tanúsított esetleges együttműködő magatartását.
[40] Mindezek szerint - figyelemmel a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltakra - az alperesi határozatban tükröződő mérlegelési szempontok és azok okszerűsége, tehát a döntés indokai -részben az Ákr. 62. §-ába ütköző helytelen ténymegállapítás miatt - az Ákr. 81. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem felelnek meg, amely az ügy érdemi elbírálására kiható súlyos, a bírósági eljárásban nem orvosolható eljárásjogi szabályszegés.
[41] A fentiekre tekintettel a bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja és 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes határozatát részben - az ajánlatkérővel szemben kiszabott 100 000 000 forint bírság tekintetében - megsemmisítette, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte.
[42] A megismételt eljárásban az alperesnek a bírságösszeg meghatározása során az eset összes releváns körülményét okszerűen mérlegelnie kell, és határozatában számot kell adnia különösen a Kbt. 165. § (11) bekezdésében felsorolt, valamint a megismételt eljárás során a felperes által felhozott szempontok felperes javára vagy terhére értékeléséről, vagy az ügyben irreleváns voltáról. A kötelező közszolgáltatás folyamatos nyújtásának veszélybe kerülése a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes terhére nem vehető figyelembe.
Záró rész
[43] A bíróság a felperes és az alperes pernyertességének, illetve pervesztességének arányát 50-50 %-ban állapította meg, mivel a bírságkiszabás jogalapját illetően az alperes, a bírságösszeg-megállapítás mérlegelésének jogszerűségét illetően a felperes bizonyult pernyertesnek.
[44]A bíróság a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (l)-(2) bekezdései, illetve 90. § (2) bekezdése szerint kötelezte a részben pervesztes alperest, valamint érdekeltet a felperes perköltségének megfizetésére. A Pp. 81. § (1) és (5) bekezdései alapján, a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek megfelelően előterjesztett nyomtatványokon az alperes által felszámított 100 000 forint és a felperes által felszámított 228 000 forint összeget — a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére is figyelemmel - az ügy bonyolultságával, az írásbeli beadványok előterjesztésének munka- és időigényével arányban állónak ítélte. A fizetendő perköltség mértékét a pervesztesség -pernyertesség arányára figyelemmel a felperes és az alperes által felszámított összeg felének különbségében állapította meg,
melyből az érdekeltet a perbelépése nyomán felmerült arányos perköltség megfizetésére kötelezte.
[45] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az ltv. 45/A. § (2) bekezdése által felhívott, az Itv. 39. § (1) bekezdése és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghatározott kereseti illeték - amelynek megfizetésére a felperest, illetve az alperest a pervesztességük arányában kellene kötelezni - az alperes Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában, valamint a felperes Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt személyes illetékmentességére figyelemmel a Pp. 102. § (1) és (6) bekezdései alapján az állam terhén marad.
[46] Az ítélet elleni fellebbezés kizártsága a Kp. 99. § (1) bekezdésén és a Kbt. 172. § (6) bekezdésén alapul.
Budapest, 2021. április 21.
dr. Antal Regina s. k. dr. Bendli Attila József s.k. Huszámé dr. Czap Sarolta s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró
Az ügy száma: 104.K.704.195/2020/32.
A felperes: Budapest XIX. kerület Kispest Önkormányzata (1195 Budapest, Városház tér 18-20.)
A felperes képviselője: Sirály és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Sirály Katalin)
(1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 1. II. emelet)
Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.)
Az alperes képviselője: dr. Virágh Norbert kamarai jogtanácsos
Az alperesi érdekelt: Közbeszerzési Hatóság Elnöke (1026 Budapest, Riadó utca 5.)
Az alperesi érdekelt képviselője: dr. Szeiffert Gabriella köztisztviselő
A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott D.60/9/2020. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
ÍTÉLET:
A bíróság az alperes 2020. március 23. napján kelt D.60/9/2020. számú határozatát részben -az ajánlatkérővel szemben kiszabott 100 000 000 (százmillió) forint bírság tekintetében -megsemmisíti, és az alperest e körben új eljárásra kötelezi. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 54 000 (ötvennégyezer) forint perköltséget.
Kötelezi a bíróság az érdekeltet, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (tízezer) forint perköltséget.
A le nem rótt 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A közigazgatási jogvita alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint ajánlatkérő a 2019. október 8. napján megjelent ajánlati felhívással a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 81. §-a szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított összesen 3 632 999 484 forint értékben „közétkeztetési szolgáltatás ellátása Kispesten” szolgáltatás beszerzése érdekében.
[2] Az ajánlati felhívásának III.2.2) és III.2.3) pontjaiban rendelkezett a gazdasági és pénzügyi, valamint a műszaki és szakmai alkalmassági követelményekről. Az ajánlati felhívásban rögzítetteken túl a közbeszerzési dokumentáció M.5) pontjában a szakmai és műszaki alkalmasság körében előírta, hogy „Alkalmatlan az ajánlattevő, amennyiben nem rendelkezik
- az ajánlatkérő közigazgatási határain belül/ajánlatkérő székhelyétől számított 7 percen belül legalább 3000 ebédadag/nap főzőkapacitású bérelt, vagy saját tulajdonú, a működéshez szükséges érvényes engedélyekkel rendelkező főzőkonyhával/főzőkonyhákkal.
- a fentiekben részletezett előírásoknak megfelelő főzőkapacitású főzőkonyha havaria esetére.”
[3] A közbeszerzési eljárás befejezése és a szerződés aláírása előtt a felperes törvényes képviselőjeként eljáró polgármester a 2019. december 12. napján kelt és a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének eljuttatott „állásfoglalás kérése” tárgyú levelében a Közbeszerzési Döntőbizottság, valamint a „Budapesti Kormányhivatal” állásfoglalását kérte a közbeszerzési eljárás szabályossága kérdésében. Ebben utalt az eljárást megindító hirdetmény megjelenésének időpontjára és helyére, valamint - konkrét jogsértés megjelölése nélkül -kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályok betartásával járt el, azonban az előző napon egy országgyűlési képviselő nyilvános hozzászólása alapján több sajtóorgánum kétségbe vonta az eljárás szabályosságát.
[4] A fenti állásfoglalást kérő levelet a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke - a felperesi törvényes képviselő egyidejű tájékoztatása mellett - 2019. december 13. napján megküldte az érdekeltnek. Az érdekelt a 2019. december 17. napján kelt levelében tájékoztatta a felperesi törvényes képviselőt, hogy a Közbeszerzési Hatóság Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja szerinti hatásköre nem terjed ki a közbeszerzési eljárások általános felülvizsgálatára, amely gyakorlatilag egy minőségbiztosítási eljárást jelentene; egyben felhívta a figyelmét arra, hogy konkrét jogsértés gyanúja esetén az alperesnél jogorvoslati eljárás kezdeményezhető.
[5] A felperesnek a közbeszerzési eljárást lezáró, 2019. december 17. napján megküldött összegezése szerint a három ajánlattevőből egy ajánlattevő nyújtott be érvényes ajánlatot, akivel azonban a Kbt. 131. § (5)-(6) bekezdései szerinti szerződéskötésre nem került sor, ami miatt a nyertes ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Ezen jogorvoslati eljárást az alperes az alábbi hivatalbóli kezdeményezés nyomán indult eljáráshoz egyesítette.
[6] Az érdekelt, mint hivatalbóli kezdeményező a 2020. január 21. napján beérkezett közérdekű bejelentésre hivatkozással a 2020. február 26. napján benyújtott hivatalbóli kezdeményezésében a fenti alkalmassági követelmény versenykorlátozó jellege miatt a Kbt. 2. § (l)-(2) bekezdései, valamint a Kbt. 65. § (3) bekezdése megsértésének megállapítását kérte.
[7] Az alperes a 2020. március 23. napján kelt D.60/9/2020. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdését és a Kbt. 65. § (3) bekezdését, ezért az eljárást megindító ajánlati felhívását és a dokumentációt, valamint az ezt követően hozott valamennyi döntését megsemmisítette, továbbá 100 000 000 forint bírságot szabott ki vele szemben. A jogorvoslati kérelem tekintetében a jogorvoslati eljárást megszüntette.
[8] Döntésének indokolásában rögzítette, hogy a hivatalbóli kezdeményezés - a közérdekű bejelentésre tekintettel - a törvényben előírt szubjektív határidőn belül érkezett. Megállapította, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján előterjesztett megkeresésének megválaszolása nem tartozott az érdekelt Kbt. 152. § (1) bekezdése szerinti feladatkörébe, ezért nem volt jogosult, illetve kötelezett a megkeresés tartalmi vizsgálatára, így 2019. december 12. napján nem szerezhetett tudomást a jogsértésről.
[9] A Kbt. 2. § (l)-(2) bekezdései, 50. § (2) bekezdés e) pontja, 65. § (l)-(4) bekezdései, továbbá a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21. § (3) bekezdés i) pontja alapján kifejtette, hogy az alapelvek funkciója kettős, egyrészt iránytűként szolgálnak a jogalkalmazás során, másrészt
konkrét vonatkozó szabály hiányában generálklauzulaként ezek alapján lehet megítélni a felmerült jogi kérdést. Az alkalmassági követelményrendszer akkor jogszerű, ha a közbeszerzés tárgyára korlátozódik, tekintettel van a beszerzés becsült értékére és a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges feltételek mértékét nem haladja meg.
[10] Azon eljárásával, hogy az M.5) alkalmassági követelményt nem az eljárást megindító felhívásban, hanem a dokumentációban határozta meg, a felperes megsértette - a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjára és a Kbt. 65. § (2) bekezdésére figyelemmel - a Kbt. 2. § (1) bekezdése szerinti, a verseny átláthatóságának és nyilvánosságának biztosítására vonatkozó alapelvi rendelkezést. A hivatalbóli kezdeményezés az M.5) alkalmassági követelmény jogszerűségének vizsgálatát kérte, amelybe beletartozik az is, hogy a követelmény mely dokumentumban került rögzítésre.
[11] Kifejtette továbbá, hogy a felperes négy darab főzőkonyhából ellátandó közétkeztetési szolgáltatás nyújtását határozta meg az érintett közintézmények és azok ellátottjai részére, e mellett írta elő alkalmassági követelményként egy 3000 ebédadag/nap kapacitású folyamatosan működő, illetve egy havaria esetén igénybe vehető főzőkonyhával történő rendelkezést, amely követelmény nem a közbeszerzés tárgyára korlátozott, túlzó, a szerződés
teljesítéséhez nem szükséges mértékű. A székhelyétől való hét percnyi távolság és a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatás nyújtása között nem áll fenn összefüggés. Mivel a Kbt. 65. § (3) bekezdésének megsértése megállapítható, e körben a Kbt. 2. § (2) bekezdése megsértésének megállapítása külön nem lehetséges.
[12] A fenti jogsértések következtében a Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése szerint bírságot szabott ki. A Kbt. 165. § (11) bekezdésében foglaltak felhívásával rögzítette, hogy bírság kiszabását tartotta indokoltnak, mivel az ajánlatkérő az M.5) alkalmassági követelmény jogsértő meghatározásával súlyosnak minősülő jogsértést valósított meg. A bírság összegének megállapításánál figyelembe vette a beszerzés becsült értékének rendkívül magas - 3,6 milliárd forintos - mértékét, illetve a jogsértésnek a felhívás és a dokumentáció megsemmisítésével való reparálhatóságát. A felperes terhére értékelte, hogy a jogsértés elkövetésével egy olyan közfeladatnak minősülő, az ajánlatkérő által kötelezően biztosítandó közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, mely az ellátottak - jellemzően gyermekek és idős korúak - széles körét érinti.
[13] A jogorvoslati kérelem visszavonására tekintettel az eljárást e részben megszüntette.
A kereset és a védirat
[14] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a hivatalbóli kezdeményezés alapján indult jogorvoslati eljárás megszüntetését, másodlagosan a határozat részleges, a Kbt. 2. § (1) bekezdése megsértésére vonatkozó megállapításának és 22. pontjának megsemmisítését, harmadlagosan a határozat részleges megsemmisítését - ide nem értve a jogorvoslati kérelem tekintetében a jogorvoslati eljárás megszüntetését és a határozat 23. pontja utolsó bekezdésének megállapítását - és az alperes új eljárásra kötelezését, negyedlegesen a határozat megváltoztatásával a kiszabott bírság törlését, ötödlegesen a határozat megváltoztatásával a kiszabott bírság 1 000 000 forintra csökkentését kérte.
[15] Az elsődleges és harmadlagos kereseti kérelmével összefüggésben előadta, hogy a hivatalbóli kezdeményezés elkésettsége miatt a határozat sérti a Kbt. 152. § (1 )-(2) bekezdéseit, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Akr.) 46. § (1) bekezdés a) pontját, 47. § (1) bekezdés a) pontját, 62. §-át és 81. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint alperes nem vizsgálta az érdekelt feladatkörét, illetve tudomásszerzésének időpontját. A határozat 17. pontja szerint a hivatalbóli kezdeményezési határidő megtartottságát formális indokolással fogadta el, az e körben releváns tényeket a határozat 15. pontjai nem említik. Kifejtette, hogy törvényes képviselője a 2019. december 12. napján kelt levelében nem elvi megkereséssel élt, mivel abban megjelölte a közbeszerzési eljárást, a szerződés jogsértő jellege esetére egyértelművé tette az aláírás megtagadását.
Kifogásolta, hogy az érdekelt az általa 2019. december 13. napján kézhez vett megkeresést a 2019. december 17. napján kelt levelében a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja szerinti állásfoglalás-kérésnek minősítette, noha a feladat- és hatáskörére - különösen a Kbt. 180. § (1), 182. § (3) és 187. § (1) bekezdéseire, valamint az Akr. 38. §-ában meghatározott tartalom szerinti elbírálás elvére - tekintettel elvárható lett volna tőle (mérlegelést követően) a hivatalbóli eljárás kezdeményezése. Utalt rá, hogy a hivatalbóli kezdeményezés alapjául szolgáló közérdekű bejelentés tartalmilag átfedésben van a 2019. december 12-én jelzett és az Indexen, a 444.hu és 24.hu oldalakon közhírré tett jogsértési hivatkozásokkal. Álláspontja szerint a hivatalbóli kezdeményezés 2019. december 13. napjától számított 60 napos szubjektív határideje 2020. február 20. napján lejárt, a hivatalbóli kezdeményezés 2020. február 26. napján elkésetten került benyújtásra. Hivatkozott e körben a Kúria Kfv.VI.35.802/2012/5. számú határozatára. Kifejtette, hogy a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények feladásának, ellenőrzésének és közzétételének szabályairól, a hirdetmények mintáiról és egyes tartalmi elemeiről, valamint az éves statisztikai összegezésről szóló 44/2015. (XI. 2.) MvM rendelet (a továbbiakban: MvM rendelet) 1. § (3) bekezdése alapján a hirdetmények ellenőrzése a Közbeszerzési Hatóság feladata, azonban a tárgybeli eljárás hirdeményének ellenőrzését és 2019. október 8. napján történő megjelenését követően nem került sor hivatalbóli kezdeményezésre. A perben előadta, hogy a felperesi törvényes képviselő megkeresése a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 1. § (3) bekezdése alapján közérdekű bejelentésnek minősült, mivel a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja alapján állásfoglalást csak a közbeszerzési eljárások előkészítése és lebonyolítása során lehet kérni. Előadta továbbá, hogy a Közbeszerzési Hatóság a hirdetmény-ellenőrzés során nem kifogásolta az ajánlatételi felhívásból
az alkalmassági követelmények elmaradását, erre nézve hiánypótlási felhívással nem élt, az MvM rendelet 10. § (8) bekezdés d) pontja szerinti kötelezettségének nem tett eleget, ez vezetett arra, hogy az M.5) pontban megfogalmazott alkalmassági követelményről eljárása során nem értesült, ennek következtében tudomásszerzése az ajánlatételi felhívás megjelenésekor megtörtént. Elismerte, hogy a Közbeszerzési Hatóságtól az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése szerint a közbeszerzési dokumentumok ellenőrzését nem kérte.
[16] A másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az alperes a Kbt. 2. § (1) bekezdése megsértését jogellenesen állapította meg. Az MvM rendelet 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint ellenőrzött ajánlati felhívás a megjelenésével ismertté vált, jogellenességére hivatkozva törvényi határidőn belül előzetes vitarendezési kérelem vagy jogorvoslati kérelem nem került benyújtásra. A hivatalbóli kezdeményezés az M.5) pontban megfogalmazott követelményt nem annak megjelenési helyével összefüggésben támadta. A határozat 22. pontja szerint a hivatalbóli kezdeményezés tárgyát nem képezte az alkalmassági feltételeknek az ajánlati felhívásban való közzétételének elmaradása, és ezen, a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjában meghatározott feltétel vizsgálatára maga az alperes sem terjesztette ki eljárását a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján.
[17] A negyedleges és ötödleges kereseti kérelme (bírságkiszabás) körében előadta, hogy az alperes eljárása sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, az Ákr. 2. §-át, 81. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdését. Az alperesnek korábbi gyakorlata alapján - részrehajlás nélküli és tisztességes eljárás esetén - mellőznie kellett volna a bírság kiszabását. Kifogásolta, hogy a keresetében és beadványában megjelölt hatósági döntésekben azonos jogsértések miatt, azonos tényállás mellett más önkormányzatok esetében az alperes nem szabott ki bírságot, vagy csak legfeljebb 1 000 000 forint összegben. Hivatkozott a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.364/2016/7. számú ítéletére. Állítása szerint a bírság kiszabásától az alperes eltekinthetett volna, és a bírság összege nem felel meg a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek.
Az alperes mérlegelése - a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményben foglaltakra tekintettel - nem volt jogszerű, a Kbt. 165. § (11) bekezdésében meghatározott összes körülmény figyelembevétele helyett egyetlen körülmény, a jogsértés súlya alapján döntött. Kifogásolta, hogy az alperes mérlegelése során olyan, javára szóló szempontokat mellőzött, mint a becsült érték, amely 3,6 milliárd forint, a jogsértés reparálható jellege, a törvényes képviselő szerződéskötést megakadályozó magatartása, amellyel a jogsértés reparálhatóságát biztosította, valamint a 2019. december 12-i „önfeljelentése”, együttműködő magatartása, két éven belüli közbeszerzési jogsértésének hiánya. Mérlegelésének szempontjait az alperes nem adta meg teljes körűen, mérlegelése nem volt okszerű. Azon mérlegelési szempont, miszerint kötelezően biztosítandó közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, mely az ellátottak - jellemzően gyermeke és idős korúak - széles körét érinti, megalapozatlan, e körben az alperes nem tisztázta a tényállást,
mivel 2022. július 2. napjáig érvényes közétkeztetési szerződéssel rendelkezik.
[18] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a 2019. december 12-i levél egyértelműen állásfoglalás kérésére irányult, a Kbt. 145. § (2) bekezdése alapján nem minősült a hatáskörébe tartozó, a Kbt. 148. § (1 )-(2) bekezdései szerinti jogorvoslati kérelemnek, és annak a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontjára tekintettel történő, 2019. december 13-i megküldése révén az érdekelt a jogsértésről nem szerezhetett tudomást. Kifejtette, hogy a hivatalbóli kezdeményezés az 5. oldal ötödik és 6. oldal első bekezdéseiben a sérelemmel összefüggésben megjelölte a Kbt. 2. § (1) bekezdését. Az Ákr. 38. §-ára figyelemmel a hivatalbóli kezdeményezés kimerítése érdekében vizsgálnia kellett, hogy az M.5) alkalmassági követelmény mely dokumentumban került meghatározásra. A bírságösszeg körében előadta, hogy az a lehetséges legnagyobb mértéknek csak 27,5 %-át teszi ki; a határozat 26. pontja tartalmazza a mérlegelés szempontjait; a felperes által hivatkozott más tényállású ügyek nem vehetők figyelembe.
[19] Az érdekelt beadványában - az alpereshez csatlakozva - a kereset elutasítását kérte.Előadta,hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt levele nem tartozik a Kbt. 187. § (2) bekezdés m) pontja és a Kbt. 152. § (1) bekezdése szerinti feladatkörébe, mert az a tárgybeli közbeszerzési eljárás általános felülvizsgálatára, minőségbiztosítására irányult, ezért kapott tőle a felperes tájékoztatást az esetleges jogorvoslati kérelme vagy közérdekű bejelentése benyújtásához szükséges tudnivalókról. Az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése alapján csak az ajánlati felhívást kell megküldeni ellenőrzésre, a közbeszerzési dokumentáció külön kérelemre történő vizsgálatát pedig a felperes nem kérte.
A bíróság döntése és annak jogi indokai
[20] A kereset az alábbiak szerint részben alapos.
[21] A bíróság a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a Kp. Második része szerinti elsőfokú közigazgatási peres eljárásban - a Kp. 77. § (2) bekezdése szerint a per első tárgyalását megtartva, azonban ezt követően a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (Veir2.) 36. § (1), (6) és (7) bekezdései, valamint 43. § (7) bekezdése alkalmazásával az ítéletet tárgyaláson kívül meghozva - bírálta el. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között, a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a
felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg.
[22] A bíróság elöljáróban rögzíti, hogy a felperes a határozat hivatalbóli kezdeményezéssel összefüggő rendelkezéseit a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére hivatkozással általános jelleggel támadta; a Kbt. 65. § (3) bekezdésének megsértését, illetve az M.5) alkalmassági követelmény jogsértő jellegét külön nem vitatta.
[23] A felek az érdekelt tudomásszerzésének időpontja, illetve a Kbt. alapelve megsértésének megállapítása, valamint a bírság kiszabása és az annak összegére vonatkozó alperesi mérlegelés jogszerűsége körében vártak állásfoglalást a bíróságtól.
[24] A bíróság elsőként a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére hivatkozást vizsgálta, amelyhez áttekintette a Kbt. 152. § (2) bekezdésének bevezető rendelkezését, a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket és az irányadó bírósági gyakorlatot. A Kúria a felperes által felhívott Kfv.VI.35.802/2012/5. számú ítéletében - nem közbeszerzési ügyben, eltérő tényállás mellett és jogszabályi környezetben - kifejtette, hogy a törvény által meghatározott határidőn túl hozott határozat nem jogszerű. A Kfv.37.749/2020/11. számú ítéletében rögzítette, hogy a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzése ténykérdés.
[25] A bíróság rámutat arra, hogy a Kbt. 152. § (2) bekezdése alapján az érdekeltnek a jogsértésről történő tudomásszerzésétől számított 60 napon belül kellett hivatalbóli kezdeményezését benyújtania. E körben - a tudomásszerzés módjával összefüggésben - nincs jelentősége a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt levele jogi minősítésének. Nem releváns, hogy ezen levél a Ptv. szerinti közérdekű bejelentésnek vagy állásfoglalás kérésnek minősül-e. Egyedül annak van jelentősége, hogy e levél az érdekelt számára beazonosítható módon tartalmazta-e a hivatalbóli kezdeményezésben megjelölt jogsértést, az M.5) alkalmassági követelményt, azaz a jogsértőnek vélt tényt. Egyértelműen megállapítható, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján kelt - tárgyában állásfoglalás kérésnek nevezett - levele egyetlen konkrét jogszabálysértést sem tartalmazott, csupán általánosságban utalt a közbeszerzési eljárás jogszerűségével kapcsolatban felmerült eltérő véleményekre,
így az a tudomáss erzés tekintetében nem vehető figyelembe. Ezzel szemben a hivatalbóli kezdeményezésben hivatkozott közérdekű bejelentés már egyediesített és jogszabálysértőnek vélt tényállításokkal szolgált.
[26] Alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy az érdekeltnek a Kbt.-ben foglalt hatáskörénél fogva, vagy az Ákr. 38. §-a alapján teljes körűen fel kellett volna tárnia a tárgybeli közbeszerzés összes körülményeit és nyomozásának eredményeképpen ki kellett volna választania a jogszabálysértőnek tartott M.5) alkalmassági követelményt. A Kbt. 180. § (1), 182. § (3) és 187. § (l)-(2) bekezdései szerint az érdekeltnek ilyen kötelezettsége nincs, a felperes megkeresését az Ákr. 38. §-ában foglaltaknak megfelelően minősítette. Az alperesnek pedig nem volt feladata a kérdéses megkeresés bármiféle minősítése, csak a fent írtak szerinti - a tudomásszerzéssel összefüggő - tényállítások meglétét vagy azok hiányának fennálltát kellett vizsgálnia.
[27] Ugyanígy alaptalan a felperesnek az Ákr. 62. §-ának és 81. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása. Az alperest az Ákr. 62. §-a alapján a döntésének meghozatalához szükséges mértékű tényállás tisztázási kötelezettség terheli, amelynek eleget tett, a megkeresést vizsgálata körébe vonta és ennek alapján határozatában, az Ákr. 81. § (1) bekezdésének megfelelően megindokolta, hogy a felperesi törvényes képviselő 2019. december 12. napján
kelt levele a tudomásszerzésre nem alkalmas, annak tartalmából az érdekelt a jogsértésről nem szerezhetett tudomást. Szintén nem tekinthető a tudomásszerzés időpontjának az ajánlati felhívás közzétételének időpontja. Ugyan a Kbt. 152. § (3) bekezdése alapján alkalmazni kell a Kbt. 148. § (8) bekezdés a) pontját, azonban az M.5) alkalmassági követelményt a felperes nem az ajánlati felhívásban rögzítette, a közbeszerzési dokumentáció ellenőrzését pedig az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése alapján nem kérte. Mindezek szerint az alperes határozata az Akr. 46. § (1) bekezdés a), valamint 47. § (1) bekezdés a) pontjait nem sérti, a hivatalbóli kezdeményezés elkésettség miatti visszautasításának vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye.
[28] A határozat további részeire vonatkozó eljárási jogsérelemállítások kapcsán a bíróság rámutat arra, hogy a felperes keresetében nem jelölte meg, hogy az alperes esetlegesen mely egyéb releváns tényeket nem vizsgált vagy nem vett figyelembe, a határozat indokolása hol és mennyiben okszerűtlen, ezért a tudomásszerzés időpontján kívüli vizsgálódásra nézve általánosságban előadott eljárási jogszabálysértésre hivatkozásait a bíróság a rendelkezésre álló közigazgatási iratanyaggal összevetésben ellenőrizni nem tudta. A kereseti érvelés egyértelműségének, az adott tényálláshoz való hozzárendelésének, a konkrét jogsérelemállítások e körben történő megjelölésének hiánya a felperes terhére esik. A bíróság kiemeli: nem feladata a megtámadott döntés és a közigazgatási eljárás egészének felülvizsgálata, a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási tevékenység jogszerűségét kizárólag a kereseti kérelem korlátai között vizsgálhatja.
[29] Ezt követően a bíróság áttért a felperes másodlagos kereseti kérelmének vizsgálatára. Nem volt vitatott a felek között, hogy az alperes a jogorvoslati eljárást a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján hivatalból nem terjesztette ki a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjának és a Kbt. 65. § (2) bekezdésének megsértésére. Ugyanígy nem volt vitatott a felek között, hogy a közigazgatási iratok között rendelkezésre álló hivatalbóli kezdeményezés tartalmazza azt, hogy az M.5) alkalmassági követelmény sérti a Kbt. 2. § (1) bekezdésében meghatározott verseny tisztasága, átláthatósága és nyilvánossága biztosításával összefüggő ajánlatkérői kötelezettségre vonatkozó előírást. A hivatalbóli kezdeményezés érvelése a jogsértő előírás és a megsértett jogszabályhely közötti ok-okozati összefüggést az M.5) alkalmassági követelmény versenykorlátozó tartalmában, és nem annak fellelhetőségi helyében jelölte meg. A bíróság rámutat arra, hogy ezen kérdéssel kapcsolatban nincs jelentősége annak a felperesi hivatkozásnak,
hogy az ajánlati felhívást az MvM rendelet 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Közbeszerzési Hatóság ellenőrizte vagy az ajánlati felhívás jogellenességére hivatkozva jogorvoslati kérelmet nem nyújtottak be, mivel a kifogásolt M.5) alkalmassági követelmény a közbeszerzési dokumentációban szerepel, így az előírás rögzítési helyének hiányossága az ajánlati felhívásból nem, csak a közzé nem tett közbeszerzési dokumentáció ismeretében észlelhető.
[30] A Kbt. 2. § (1) bekezdésével kapcsolatos alperesi megállapítás felperes által hivatkozott jogsértő jellegének vizsgálatához a bíróság áttekintette a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. A Kúria közbeszerzési ügyekben kialakított ítélkezési gyakorlatot elemző csoportjának
2015.E1.II.JGY.E.1.1 számú véleménye kiemelt szerepet tulajdonít a közbeszerzési alapelvek funkciójának. A II.l. pontban az alapelvi szabályozás funkciója, a tételes jogi rendelkezésekhez való viszonya kapcsán rögzíti, hogy a bíróságok eseti döntéseikben egyértelművé tették, hogy mindaddig, amíg a jogvita a tételes jogszabály alkalmazásával megoldható, úgy a döntést erre kell alapozni. Ilyen esetekben a tételes jogsértés kimondása mellett alapelvi jogsértés megállapításának nincs helye. Az egyes tételes speciális rendelkezésnek kell az általános alapelvi rendelkezéshez igazodnia és nem fordítva. Az
alapelvi rendelkezések és a tételes rendelkezések kapcsolatát a bírói gyakorlat egységesen ítéli meg, az eljárt bíróságok több eseti döntésükben úgy foglaltak állást, hogy az alapelvi rendelkezések szerinti jogsértés megállapításától az alperes abban az esetben tekinthet el, hogyha az a tételes rendelkezésben maradéktalanul leképezhető. Az alapelvek tehát önmagukban is, és a tételes szabályok mellett is válhatnak a jogszerű eljárás fokmérőivé. Ha a közbeszerzési eljárás során tanúsított valamilyen magatartás - amely egyébként a Kbt. által szabályozott közbeszerzési eljárási rend része - a tételes rendelkezéseknek megfelel, de elégtelen arra, hogy valamely alapelvi rendelkezést érvényre juttassa, úgy sor kerülhet az alapelvi sérelem megállapítására. A II.4. pontban szerepelő következtetések között a vélemény kifejti, hogy a szabályozás jellegének megváltoztatásával, az alapelvek részletszabályokba való tömeges beültetésével generálklauzulaként való szerepük teljesen megszűnt, az alapelvek iránytű szerepe egyre inkább nem a jogalkalmazásban, hanem a Kbt. részletszabályain keresztül érvényesül.
[31] A Fővárosi ítélőtábla a 3.Kf.27.612/2011/3. számú eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a Döntőbizottság hivatalbóli eljárása (kiterjesztése hivatalból) nem kényszeríthető ki. A Kúria a Kfv.II.37.667/2013/15. számú ítéletében elvi éllel mondta ki, hogy a közbeszerzési hatóság előtt előterjeszthető jogorvoslati kérelemre vonatkozó határidőre tekintettel a jogorvoslat tartalmát megváltoztatni nem lehet sem a döntőbizottság, sem a bíróság előtti eljárásban. A bírósági felülvizsgálat keretét is meghatározza a jogorvoslati kérelem. A kúriai ítélet indokolása a korábban hatályos, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezéseit eltérő tényállás mellett vizsgálva rögzítette, hogy a felperes a Kbt. 1. § (1) és (2) bekezdéseinek megsértésére alapozott jogorvoslati kérelmét jogellenesen terjesztette ki a Kbt. 66. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére is. Rámutatott e körben arra, hogy az alperes egyfelől egyfokú eljárást folytat le, másfelől kötve van a jogorvoslati kérelemhez,
határozata törvényessége a jogorvoslati kérelem tükrében ítélhető meg. A Kbt. 323. § (3) bekezdés a) pontja a (2) bekezdés szerint határidőhöz köti a jogorvoslati kérelem benyújtását. Ennek folytán nem volt mód arra, hogy a felperes az előterjesztett jogorvoslati kérelmétől később, jogvesztő határidőn túl oly módon eltérjen, hogy teljesen más jogsértésre, illetőleg érvrendszerre alapozza kifogását.
[32] Abban a felek között vita nem volt, hogy a tárgybeli alkalmassági követelmény előírásának módja, azaz a rögzítésére szolgáló dokumentum kiválasztása a Kbt. 2. § (1) bekezdésébe (vagy akár a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjába és a Kbt. 65. § (2) bekezdésébe) ütköző előírást tartalmaz, a vita a jogsértés alperesi megállapíthatósága körül forgott. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelen tényállás mellett az alperes a hivatalbóli kezdeményezésbe beleérthette-e ezt a jogsértést is, az megjelölésére került-e a hivatalbóli kezdeményezésben.
[33] A kérdés eldöntése szempontjából - figyelemmel a Kbt. 2. § (7) bekezdésében foglaltakra -annak van jelentősége, hogy a hivatalbóli kezdeményezés kifejezetten hivatkozott az M.5) alkalmassági követelménynek a Kbt. 2. § (1) bekezdésébe ütköző voltára. A Kbt. 144. § (2) és 148.§ (1) bekezdései alapján az alperes hatáskörébe a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt - jelen esetben hivatalbóli kezdeményezésre - indult tárgybeli eljárás lefolytatása tartozik. Az alperesnek a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. 62. §-a értelmében meg kellett győződnie az alkalmassági követelmény ajánlatkérői előírásáról, amely elkerülhetetlenül együtt jár az előírást tartalmazó közbeszerzési dokumentum beazonosításával. Azt helyesen állapította meg az alperes, hogy a kérelemhez kötöttség miatt a Kbt. 50. § (2) bekezdés n) pontjának és a Kbt. 65. § (2) bekezdésének megsértését nem állapíthatja meg.
A felperesi érvelés szerint az alperes a jogorvoslati eljárás során nem csak a jogsértőnek vélt közbeszerzési eljárási cselekmény, valamint a megsértett jogszabályi előírás hivatalbóli kezdeményezésben történő megjelenítéséhez kötött, hanem a kérelmezőként eljáró érdekelt által kifejtett jogi érveléshez is.
[34] A Kbt. 152. § (4) bekezdése alapján a hivatalbóli kezdeményezésnek tartalmaznia kell a Kbt. 149. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat, azaz a megsértett jogszabályi rendelkezést valamennyi kérelmi elemre vonatkozóan, valamint a jogsértő eseményt és annak bizonyítékait. Viszont nem kell feltétlenül tartalmaznia a Kbt. 149. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott döntési indítványt és ennek indokait, erre a jogszabályi megfogalmazás alapján csak „javaslatot lehet tenni”. A Kbt. 152. § (4) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemek hiányában a Kbt. 152. § (6) és 151. § (2) bekezdései szerinti hiánypótlásnak van helye, azonban jelen tényállás mellett ennek szükségessége sem merült fel. Az alperes vizsgálatának terjedelme a kérelemben megjelölt jogsértéshez kötött, mivel a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján a vizsgált jogsértésen túli jogsértés észlelése esetén terjesztheti ki hivatalból az eljárást, továbbá a Kbt. 165. § (2) bekezdés c) - e) pontjai alapján a jogsértés megtörténtét állapítja meg. A hivatalbóli kezdeményező által hivatkozott jogsértésnek a Kbt. 3. § 16. pontja alapján a jogsértőnek vélt kérelmezetti eljárási cselekményt, magatartást, döntést vagy mulasztást a megsértett jogszabályi rendelkezés(ek) megjelölésével kell tartalmaznia. Mindezen jogszabályi rendelkezések szerint az alperes a hivatalbóli kezdeményező érveléséhez, indokolásához, az általa feltárt következtetésekhez nincs kötve, a hivatalbóli kezdeményezésben megjelölt jogsértés keretein belül az általa megállapított jogsértést a Kbt. 165. § (1) bekezdése szerint rögzíti, és döntésének indokait az Akr. 81. § (1) bekezdése alapján fejti ki. Tehát az alperes a kérelemhez kötöttség kereteit nem lépte túl, a jogorvoslati eljárás tartalmát nem változtatta meg, így határozata a keresetben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[35] Ezt követően a bíróság áttért a bírság kiszabásával és mértékével kapcsolatos alperesi mérlegelés jogszerűségének vizsgálatára. Az alperes mérlegelését a bíróság csak jogszabálysértés esetén bírálhatja felül, változtathatja meg. Az egységes ítélkezési gyakorlat rögzítéseként mondta ki a Kúria a Kf.III.37.630/2019/6. számú ítéletében, hogy az alperesnek a Kbt. 165. § (11) bekezdése szerinti, (bármely) jogsértés esetén alkalmazott bírság kiszabásakor az eset összes körülménye között a jogsértés súlyát is értékelnie kell, amelyről a határozat indokolásában ad számot. A közigazgatási bíróságnak nem feladata a közigazgatási hatóság mérlegelésének újraértékelése. A tévesen értékelt mérlegelési szempont alapot adhat a bírság összegének mérséklésére. Az ítélet [32] bekezdése szerint mérlegelési jogkörben hozott döntésről akkor beszélünk, ha a hatóság döntését olyan jogszabályra alapozza, amely kizárólag a döntés kereteit jelöli ki. Ennek megfelelően adott tényállás mellett több jogszerű döntés is hozható.
Önmagában nem ad alapot a döntés megváltoztatására pusztán az a körülmény, hogy egy másik mérlegeléssel más jogszerű döntés is hozható. A bíróságnak a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglalt szempontokat kell értékelnie, a határozat indokolásában foglaltak alapján kell megítélnie azt, hogy az alperes mérlegelése jogszerű volt-e, avagy sem. Nem feladata tehát a bíróságnak a bírságkiszabásnál irányadó szempontok újraértékelése, az alperesi mérlegelés felülmérlegelése, hiszen az az alperes hatáskörének elvonását jelentené.
[36] A kereseti jogsérelemállítások körében felhozta a felperes, hogy az alperesnek a korábbi döntéseiben megjelenő gyakorlata alapján, részrehajlás nélküli és tisztességes eljárás esetén mellőzni kellett volna a bírság kiszabását, továbbá eltekinthetett volna a bírság kiszabásától.
[37] A bíróság rögzíti, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat (a Fővárosi ítélőtábla Kf.3.27.290/2007/6., Kf.3.27.271/2003/3. számú döntései) szerint az alperes bírságolási gyakorlata egyedi közigazgatási ügyben nem lehet mértékadó szempont. A bírság kiszabásának és összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg, így nem lehet más közbeszerzési ügyben, avagy ügyekben alkalmazott bírság mértékéből -összehasonlító módszert alkalmazva - eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy a felperes egyedi ügyében hozott határozata a bírságolási gyakorlat alapján kimunkált bírság átlagos mértéket meghaladja, és ez okból jogsértő. A Kúria a Kfv.VI.37.730/2018/11. számú ítéletének [34] bekezdésében ugyancsak kifejtette, hogy a jogalkalmazói gyakorlat jogszabálynak nem minősül, így az attól való eltérés akkor sem alapozná meg a határozat megváltoztatását, ha az állítás ténybelileg igaz is lenne. Sem a felperes, sem az eljárt bíróságok nem ismerik az alperes gyakorlatát teljes körűen,
a felperes által kiválasztott egyes bírságösszegekből a bírságkiszabási gyakorlatra következtetni nem lehet. E mellett az alperes nincs elzárva attól, hogy korábbi gyakorlatán változtasson. A bírósági felülvizsgálat mércéje a jogszabály, márpedig a bíróságok nem mutatták ki, hogy az alperes bírságolása mely anyagi jogszabályba, a Kbt. mely rendelkezésébe ütközik.
[38] A kereseti állítással szemben az alperes a Kbt. 165. § (2) bekezdés d) pontja szerint döntött, a bírság kiszabására a Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja alapján jogszerű lehetősége volt. Ennek során saját bírságolási gyakorlata nem kötötte, a bírság összegét a Kbt. 165. § (4) és (11) bekezdéseire figyelemmel kellett meghatároznia. Az általa megállapított jogsértés súlyosnak minősítése nyomán a bírság alkalmazásának szükségességéről történő döntése a jogszabályi kereteken belül maradt, ezzel összefüggésben eljárása az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és az Ákr. 2. §-át nem sértette. A bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügy tényállásában ismertetett körülményekre és a valóban súlyos jogsértésre figyelemmel az alperes döntése éppen a bírságkiszabás alkalmazásának mellőzésével lett volna kifogásolható.
[39] A fentiek túl ugyanakkor - a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményben foglaltakra figyelemmel -alappal hivatkozott a felperes a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésére, az alperesi mérlegelés jogszerűtlenségére. Az alperes a Kbt. 165. § (11) bekezdésében meghatározott példálózó jellegű felsorolásban rögzített körülményeknek a bírság összegére történő közrehatását tételesen nem vizsgálta abból a szempontból, hogy azokat a felperes javára vagy terhére kell-e értékelni, vagy azok az ügyben releváns tények tekintetében közömbösek. Ugyanígy nem adott számot az eset összes - a példálózó felsoroláson kívüli egyéb -körülményeinek figyelembevételéről. Alappal értékelte a beszerzés rendkívül magas becsült értékét, illetve a jogsértés reparálhatóságát, azonban a Kbt. 165. § (11) bekezdés c), d), e) pontjaiban meghatározott, valamint a jogsértés nyilvánvalóan szándékos voltát esetlegesen alátámasztó, illetve az esetlegesen releváns egyéb körülményeknek a számbavétele és mérlegelése elmaradt.
A felperes a keresethez mellékelt okirattal bizonyította, hogy a 2012. évben megkötött vállalkozási szerződése 7.1. pontja alapján a közétkeztetési szolgáltatás 2022. július 2. napjáig biztosított, így az alperes azon mérlegelése, mely szerint a felperes terhére vette figyelembe, hogy a jogsértés elkövetésével ellátottak széles körét érintő, jellemzően gyermekek és idős korúak ellátását biztosító kötelező közszolgáltatás folyamatos nyújtása került veszélybe, nyilvánvalóan téves. Az alperes nem vizsgálta, hogy a felperes magatartása - a szerződéskötés mellőzésével - mennyiben biztosította a jogsértés reparálhatóságát, nem vonta mérlegelése körébe a felperes eljárás során tanúsított esetleges együttműködő magatartását.
[40] Mindezek szerint - figyelemmel a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltakra - az alperesi határozatban tükröződő mérlegelési szempontok és azok okszerűsége, tehát a döntés indokai -részben az Ákr. 62. §-ába ütköző helytelen ténymegállapítás miatt - az Ákr. 81. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem felelnek meg, amely az ügy érdemi elbírálására kiható súlyos, a bírósági eljárásban nem orvosolható eljárásjogi szabályszegés.
[41] A fentiekre tekintettel a bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja és 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes határozatát részben - az ajánlatkérővel szemben kiszabott 100 000 000 forint bírság tekintetében - megsemmisítette, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte.
[42] A megismételt eljárásban az alperesnek a bírságösszeg meghatározása során az eset összes releváns körülményét okszerűen mérlegelnie kell, és határozatában számot kell adnia különösen a Kbt. 165. § (11) bekezdésében felsorolt, valamint a megismételt eljárás során a felperes által felhozott szempontok felperes javára vagy terhére értékeléséről, vagy az ügyben irreleváns voltáról. A kötelező közszolgáltatás folyamatos nyújtásának veszélybe kerülése a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes terhére nem vehető figyelembe.
Záró rész
[43] A bíróság a felperes és az alperes pernyertességének, illetve pervesztességének arányát 50-50 %-ban állapította meg, mivel a bírságkiszabás jogalapját illetően az alperes, a bírságösszeg-megállapítás mérlegelésének jogszerűségét illetően a felperes bizonyult pernyertesnek.
[44]A bíróság a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (l)-(2) bekezdései, illetve 90. § (2) bekezdése szerint kötelezte a részben pervesztes alperest, valamint érdekeltet a felperes perköltségének megfizetésére. A Pp. 81. § (1) és (5) bekezdései alapján, a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek megfelelően előterjesztett nyomtatványokon az alperes által felszámított 100 000 forint és a felperes által felszámított 228 000 forint összeget — a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére is figyelemmel - az ügy bonyolultságával, az írásbeli beadványok előterjesztésének munka- és időigényével arányban állónak ítélte. A fizetendő perköltség mértékét a pervesztesség -pernyertesség arányára figyelemmel a felperes és az alperes által felszámított összeg felének különbségében állapította meg,
melyből az érdekeltet a perbelépése nyomán felmerült arányos perköltség megfizetésére kötelezte.
[45] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az ltv. 45/A. § (2) bekezdése által felhívott, az Itv. 39. § (1) bekezdése és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghatározott kereseti illeték - amelynek megfizetésére a felperest, illetve az alperest a pervesztességük arányában kellene kötelezni - az alperes Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában, valamint a felperes Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt személyes illetékmentességére figyelemmel a Pp. 102. § (1) és (6) bekezdései alapján az állam terhén marad.
[46] Az ítélet elleni fellebbezés kizártsága a Kp. 99. § (1) bekezdésén és a Kbt. 172. § (6) bekezdésén alapul.
Budapest, 2021. április 21.
dr. Antal Regina s. k. dr. Bendli Attila József s.k. Huszámé dr. Czap Sarolta s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró
Receive Daily Tenders and Grants notifications
Subscribe nowFeatured tenders
-
Tender
11 May 2021
Hungary
Moziszék beszerzése és helyszíni szerelése.
-
Tender
08 Jun 2021
Hungary
Fővárosi Törvényszék 104.K.705.093/2020/14.számú ítélete
-
Tender
22 Dec 2021
Hungary
Hungary-Budapest: Services furnished by specialist organisations
OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (EKRSZ_57318167)
-
Tender
31 May 2021
Hungary
Pelenkák beszerzése az SzSzBMK részére / 2020.
Inco-Med Kft.
-
Tender
25 Jan 2022
Hungary
Nyomdai Szolgáltatások
Nemzeti Színház Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Get free access to our Tenders & Grants Database
Our service is free of charge and will always be
Join NowDonors
-
Spanish Agency for International Development Cooperation
-
ASIA-PACIFIC ECONOMIC COOPERATION
-
ARAB BANK FOR ECONOMIC DEVELOPMENT IN AFRICA
-
EAST AFRICAN COMMUNITY
-
EXTRACTIVE INDUSTRIES TRANSPARENCY INITIATIVE
-
INTERNATIONAL TELECOMMUNICATION UNION
-
NEW DEVELOPMENT BANK
-
NETHERLANDS ORGANISATION FOR INTERNATIONAL COOPERATION IN HIGHER EDUCATION
-
ORGANIZATION OF AMERICAN STATES
-
UNITED NATIONS FRAMEWORK CONVENTION ON CLIMATE CHANGE